Az Óbudai Gázgyár Budapesten az Újpesti vasúti hídtól délre, a Duna jobb partján, az Óbudai sziget bejáratáig (Mozaik utca) tartó közel háromszög alakú, 27 hektáros területen helyezkedett el. Ez a terület kijelölésekor még a város peremét alkotta, és minden szükséges infrastruktúrával rendelkezett. Ezek közül a nagy tömegű nyersanyag beszállításához kiemelkedően fontos volt a vasút és a vízi szállítás lehetősége a Dunán.
A 20. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre. A tervek elkészítésével egy elismert zürichi gázgyárost, Weiss Albertet bízták meg. Segítségére volt még Bernauer Izidor világítási igazgató, és Schön Győző mérnök. A tervezést két éven belül befejezték. 1910-ben elkezdődött a gázgyár építése. Első lépésként egy dunaparti védművet készítettek, majd a vasút iparvágányai és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagy része már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzemeltetését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.
A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette. A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobb parti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott.
Szöveg forrás: kitervezte.hu Fotó: Arold Péter hírek Budapest
Az első világháborúban Óbuda lakosainak a villamos áramot a gyár területén található, Sulzer által gyártott dízel-aggregát biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 800 LE teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben.
A gyár a gáz mellett még egyéb melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány. A kátrányt a ma is megtekinthető kátrány-tornyokban tárolták, és itt választották szét gravitációs úton könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt. A főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban be akarták zárni az üzemet, de erre csak négy évvel később, 1984 októberében került sor. Ennek oka, hogy az energiaválság miatt az itt termelődő kokszra szükség volt.
1984-től 2004-ig a területen csak adminisztratív munkát végzett a gázművek. Ezt követően került át a terület a főváros tulajdonába. A területen található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Néhánynak a közelmúltban sikerült új funkciót találni. Azokat felújították és a környéküket parkosították. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre.
A meglévő tervek alapján a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot kívánnak létrehozni.